A projekt a védelmi rendszert elhagyó fiatalok kihívásaival foglalkozik, a megfigyelésem és a valós szükségleteken alapul (amint azt a napi gyakorlat tükrözi), a partnerszervezetek tapasztalai alapján. 

Általában a független életvitel kialakítása hosszú éveket vesz igénybe. Fiatal felnőttek nagykorúságuk után továbbra is a biológiai családjukkal élnek, nagykorúságukat követően is élvezik a támogatásukat, segítségüket. Azoknak a fiatal felnőtteknek, akik gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedtek nem adatik meg ez a segítség. Kötelesek elhagyni az intézményi ellátórendszert nagykorúságukat követően, vagy tanulmányaik befejezésével (24-26 éves korukban, országonként változó). Az intézményi gondozás elhagyása a szakmai utógondozási szolgáltatások hiányosságai miatt a legnagyobb kihívást jelenti számukra. Úgy gondoljuk, hogy az utógondozói ellátás nem tud kellő figyelmet fordítani a mindennapi élethez szükséges alapvető készségek fejlesztésére, illetve más egyéb hatósági és egészségügyi korlátozottságai miatt nem lehetséges számukra ezen készségek fejlesztése, mint például: segítkezés a konyhában, a főzésben, hozzáférés a háztartás költségvetéséhez, stb. A legtöbb esetben ezek a fiatal felnőttek a megfelelő társadalmi és alapvető készségek nélkül, a megoldatlan személyes problémák mellett rendkívül kiszolgáltatottak a társadalmi és pénzügyi kihívásokra. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy a gondozás elhagyásának folyamata szisztematikusan megtervezett és előkészített legyen, amivel kapcsolatosan a jelen projekt egy komplex képzési tananyagot kíván készíteni és ajánlani.

Az önálló életre és a társadalmi integrációra való felkészülés szintén elengedhetetlen a kísérő nélküli kiskorúként az országba érkezett fiatalok számára, mivel nekik nagy a lemaradásuk a honi fiatalokhoz képest a társadalmi és kulturális készségek szintjén is.